Ma reggel, amikor felébredtem sütött a nap.
Nem tudom miért, de megváltozott valami. Azt éreztem, hogy könnyebb lettem, és el tudtam hagyni egy olyan dolgot, amit heteken keresztül cipelek már magammal, azt gondolva, hogy már örökké hozzám ragadt.
Könnyű lett hirtelen minden. Képes vagyok kicsit kívülről figyelni a körülöttem s velem zajló dolgokat, és ez jó. Ha az ember képes kilépni önmagából, ha képes valamiféle módon fentről nézni az egész kálváriát, sokkal másabb a kép. De komolyan.
És miután visszahuppanok magamba, azt észlelem, amit már egy ideje nem, s amitől végre örömérzés fog el. Erős vagyok, és mindent kibírok. Ha kell, harcolok, de ha úgy látom jónak, megalkuszok.
De a lényeg az, hogy azt teszem, amit minden helyzetben tennem kell.
Mosolyogva felülemelkedek.
Rajtuk, rajta, mindenen, mindenkin.....az Életen.
