Meg kell erősítenem a lelkemet, mert nagyon érzékeny lettem mostanában. Pedig azt hittem, már elég keménnyé tett az élet, de nem. Nem tudok felülkerekedni a sok köcsögön, akik megkeserítik egyes napjaimat piti kis szarságokkal. Attól érzik jól magukat, ha látják, hogy a másiknak rossz. Csak azért mert hatalomhoz jutottak. Az ilyenek azt hiszik, övék a világ. Csak egyszer kerülnének hasonló helyzetbe, mint én, meg sok más, szerencsétlen ember, csak egyszer éreznék meg a bőrükön. Nevetségesek, undorítóak, nyomorultak.

Fú, régen, de régen írtam!!!! :-)

A freeblog sajnos nem működik, ezért kénytelen voltam elköltözni. Pedig szerettem a BLOGOMAT.

Azt sem tudom, miről írhatnék így, ilyen sok idő kihagyása után. Sok minden történt, a környezetemben, és velem, a lelki dolgokat pedig...hajjaj....sorolhatnám...

De, úgy gondolom, nincs értelme visszamenőleg leírni azt, ami már elmúlt. Képtelen is lennék, vagyis hát nem győzném. Szerintem. :-)

Az lesz, hogy írok, ha más nem,  magamnak, aztán úgyis kijön aminek jönnie kell. :-)

A legutolsó bejegyzésemhez kapcsolódóan viszont el kell mesélnem, hogy a három kiskutyának sikeresen találtunk gazdit, kettőnek nagyon-nagyon jó gazdit, egynek remélhetőleg jó gazdit, (bár vele csak az a bajom, hogy nem tartja úgy velem a kapcsolatot, mint a többiek, de ettől még biztos jól gondoskodik a kis rosszaságról).

Jó messzire kerültek, a barna kisfiú Tapolcára,  a neve Hórusz lett. És ilyen most:

A Kicsi lány (ő volt a kis kedvencem, meg is sirattam, mikor elvitték, de azt hiszem, jobb helyre nem is kerülhetett volna...:-))  A neve Happy. Ő most ilyen:

És a kis drága rosszaság leányzó, aki a legéletrevalóbb, legelevenebb volt, ilyenné cseperedett Shera:

A negyedik lurkót pedig megtartottuk, egy kisfiút, akit Doni-nak kereszteltünk. Nagyon kis aranyos, nyugodt, okos, szót fogad, és tényleg egy tünemény:

Szóval, most már van három kutyánk. Mexi, Mira, és Donika. Apa, anya, kisfia.

                    Nem gondoltam én sem, hogy egyszer ilyen nagy kutyás leszek.

Imádom őket. Nem tehetek róla.

Majd jövök.