Fú, régen, de régen írtam!!!! :-)
A freeblog sajnos nem működik, ezért kénytelen voltam elköltözni. Pedig szerettem a BLOGOMAT.
Azt sem tudom, miről írhatnék így, ilyen sok idő kihagyása után. Sok minden történt, a környezetemben, és velem, a lelki dolgokat pedig...hajjaj....sorolhatnám...
De, úgy gondolom, nincs értelme visszamenőleg leírni azt, ami már elmúlt. Képtelen is lennék, vagyis hát nem győzném. Szerintem. :-)
Az lesz, hogy írok, ha más nem, magamnak, aztán úgyis kijön aminek jönnie kell. :-)
A legutolsó bejegyzésemhez kapcsolódóan viszont el kell mesélnem, hogy a három kiskutyának sikeresen találtunk gazdit, kettőnek nagyon-nagyon jó gazdit, egynek remélhetőleg jó gazdit, (bár vele csak az a bajom, hogy nem tartja úgy velem a kapcsolatot, mint a többiek, de ettől még biztos jól gondoskodik a kis rosszaságról).
Jó messzire kerültek, a barna kisfiú Tapolcára, a neve Hórusz lett. És ilyen most:
A Kicsi lány (ő volt a kis kedvencem, meg is sirattam, mikor elvitték, de azt hiszem, jobb helyre nem is kerülhetett volna...:-)) A neve Happy. Ő most ilyen:
És a kis drága rosszaság leányzó, aki a legéletrevalóbb, legelevenebb volt, ilyenné cseperedett Shera:
A negyedik lurkót pedig megtartottuk, egy kisfiút, akit Doni-nak kereszteltünk. Nagyon kis aranyos, nyugodt, okos, szót fogad, és tényleg egy tünemény:
Szóval, most már van három kutyánk. Mexi, Mira, és Donika. Apa, anya, kisfia.
Nem gondoltam én sem, hogy egyszer ilyen nagy kutyás leszek.
Imádom őket. Nem tehetek róla.
Majd jövök.