....Még nem írtam. 

Igazából nem is tudom, miért. Elnyelnek a napok. 

Fájóan rohan az idő, sajnos.

Az idei, 2014-es évünk nagyon gáz. Nincs szerencsénk, nem jön az üzlet, nincs pénz, nincs semmi sem. Már mindent eladtunk, amit tudtunk, már csak a kis bömcsink van, ami következik a soron. Bár nagyon sajnálom, de ez az autó is csak egy tárgy. Nem szabad túlságosan ragaszkodnunk a tárgyakhoz. 

Pedig a fiúk is dolgoznak. Mostmár mindketten. Sajnálom is őket nagyon, de muszáj. Főleg, hogy most minden keresetüket oda kell hogy adják. Nem megy másképp. Borzasztó sok a kiadás, a számlák. A megélhetés. Főleg az. Fogalmam sincs mások hogy csinálják. 

Depis is vagyok már elég rég óta. Az utóbbi napokban nagyon sokat aludtam, feküdtem. Nincs kedvem semmihez. 

Csak aludnék, hogy addig se érezzem ezt a kegyetlen elkeseredett űrt itt belül. Mi lesz? Mi lesz? Mi lesz?

FÉLEK.

Szóval ez az év egy nagy kalap kaki. Eddig. És az a rettenetes, hogy a remény is kezd kihúnyni. Bennem nagyon. Próbálom nem mutatni, de sokszor érzem azt hogy toporzékolva sírnék legszívesebben, és üvöltenék a megfoghatatlanhoz: SEGÍTS. SEGÍTS MÁR.

Nagyon, nagyon, nagyon negatív most minden. Nincsen értelme semminek sem.

Holnap szabadnapos vagyok, és legszívesebben fel sem kelnék. Nem bírom ezt a reménytelen levegőt sem már. Hányok mindentől.

SEGITS. KÉRLEK. SEGÍTS MÁR!