Vágyódás, el innen, el...

 2013.06.28. 22:22

Néha jó lenne elfutni....menekülni...el innen, el...

Vissza se nézni, csak előre. Hátrahagyni mindent, mindenkit. Hagyni, hogy sötétségbe boruljon a múlt, s fény árassza el a jelent, jövőt. Kéne egy kapcsoló, ami megszüntet minden köteléket, és egy segítő, leheletnyi érintés, ami levenné vállamról a súlyt, a nehezéket, amit amiatt éreznék, mert nem hagyna a lelkiismeretem.

Amikor sokszor azt érzem, hogy összeszorul a torkom, és csak sírnék, meg sírnék, arra gondolok közben, nem bőgök, erős vagyok, de mégis jönnek a könnyek, vagy jönnének, de visszaszorítom, de az rosszabb, mert akkor nem jön az az icipici megkönnyebbülés. Nem itt akarok lenni, hanem máshol, nem akarom ezt, ami, nem bírom, hogy ezt el kell viselnem, nem akarom, nem akarom, sikítok, és nem tudom elviselni ezt a kibaszott szorítást itt a torkomban, nyakamban, gyomromban, mert éget, hányinger kap el önmagamtól, a világtól, másoktól.

Ilyenkor szeretnék elmenni, világgá, itt hagyni mindent, mindenkit, egyszer, s mindenkorra, örökre.

De mindig jön aztán egy kis megnyugvás. Lecsitul a vér, a pulzus, kicsit könnyebb lesz egy időre minden, lecsendesedik a lélek. Folytatódik minden tovább. Maradok, s marad körülöttem minden. Ami változik, annak változnia is kell, de vannak dolgok, mik beleégnek a mindennapokba, belesülnek az életünkbe, de egyszer  eljön az az idő, mikor ezek is megérnek végre a változásra.

Ha vége egy-egy ilyen rohamomnak, olyankor arra gondolok csak: milyen jó, hogy maradtam, mert hirtelen megnyugtató lett a sok idegesítő dolog körülöttem, lám, mire képes  a megszokás érzése...

S mindemellett sóhajtok nagyokat, mert mi lesz akkor, amikor majd egyszer tényleg fogom magam...és elmegyek.

Magam mögött hagyom akkor majd a sötétséget, s elindulok a fény felé...

Persze nem hiszem, hogy valaha is lesz hozzá bátorságom. Azt meg pláne nem, hogy tudok-e egyáltalán, egy pillanatra is, ennyire önző lenni.

kitörés.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szelidseg.blog.hu/api/trackback/id/tr445382779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jolimama 2013.06.29. 13:43:53

Drága! Az ilyen menekülés a gyengék megoldása. Te nem vagy gyenge!!!!
Erős vagy, de ne fojtsd magadba, hanem engedd útjára a könnyeket. Megkönnyebbül a lélek.
Tudom, messze vagyok, nem is találkoztunk, nem ismersz. De hidd el, most ott vagyok Veled, Melletted és átölellek. Az öleléssel próbálok könnyíteni a terheiden.
Nézz előre, jön egy új nap, ismét Rádmosolyog valaki, csak úgy, mindjárt könnyebb.
Ölellek szeretettel: Jolimama

napsugar72 2013.07.03. 22:31:59

@Jolimama: Köszönöm szépen...Jolimama, szavaid tényleg mindig úgy simogatnak...mint egy ölelés...köszönöm!....

Jolimama 2013.07.09. 22:34:00

A kertetekre is kíváncsi vagyok. Emlékszem a tavalyi sok mindenre, ami termett.
Mi van a Fiúkkal? Elsősorban Veled.
Egy ölelés mindig van számodra:-)

napsugar72 2013.07.09. 22:42:08

@Jolimama: A kertben most is sok (lenne) a munka, lehetetlen győzni...Most nem lesz annyi szilva, ribizli is kevesebb lett, jóval,nem is baj, mert nagyon sok minden van még a tavaly elrakottakból, idén alig teszek el valamit szerintem...mondjuk most rákattantam a rostos gyümölcslé készítésére, nagyon isteni egészséges lötyi lesz a finom gyümikből...és ebbe nincs sem tartósító, sem adalékanyag...:-)
Paradicsom, paprika érik, folyamatosan, bár a kiskutyus időnként lelegeli...:-D
Majd teszek fel képeket, ha lesz időm...
Fiúk...hát...majd írok róluk is...megér egy posztot...hamarosan...
*Ölelés*
süti beállítások módosítása